Jobb, ha az elején bevallom, nem bírom Ákost, utálom a pénteki tömeget, és egyáltalán nem bírom a hőséget. Ezek után ki csodálkozik azon, hogy nehéz napom volt pénteken?
Hihetetlen, de igaz: pénteken, Ákos monstre koncertjén többen voltak, mint a Faith no More bulin. Sokkal, de sokkal többen. Meglett férfiak feszítettek Ákos pólóban, sikítottak az első sorokban. Komoly sokk volt látni mindezt.
A hőség és a szállás miatti bonyodalmak okán a kora délutánra tett kötelező koncertjeim kimaradtak. Sem Anna, sem Maszkura, sem Jorgosz. Illetve ő mégis, de már csak a burfaluban, egy privát beszélgetés erejéig.
Tegnap, miközben kószáltam a fesztiválon, nagy felfedezést tettem: unom a programot. Évek óta, mindig, mindenhol ugyanazok a zenekarok. Még ha imádnám is az összeset - ahogyan nem imádom -, még akkor is bőven megunnám őket. Történt már ilyen, hiába óriás kedvenceim, mégsem érzek nagy késztetést már egy ideje, hogy Quimby koncertre járjak. Sok volt, meguntam.
A fesztiválfelhozatal pedig elég egysíkú, amiben különbözik az egyik a másiktól csak az, hogy míg az egyiken 6-tól játszik a Kiscsillag, addig a másik 22-re teszi őket. Ennyi a változatosság.
A fesztivál alapvetően nyári műfaj, vagyis a többségén baromi meleg van, ami nem is lenne baj, ha azok a fellépők, akiket kicsit is érdemes lenne megnézni - mert nem mindig őket látja az ember, vagy mert kezdők, de tehetségesek, vagy szimplán csak viccesek - nem a kora délutáni, hőség a maximumon sávba kerülnének. Ez számomra azt jelenti, hogy 90%-ban nem látom őket, mert a fesztiválozáshoz kell fanatizmus, de ha egy hűvös szoba és egy ágy, valamint a tűző napsütésben aszalódás között kell választani, akkor a zenének szinte semmi esélye sincs.
Na ez volt pénteken is. Meg az, hogy a VOLT szállás körüli kavarodás elvett két órát a délutánunkból. Először lakom VOLT szálláson és nem vagyok elégedett. Nem azért, mert elkeveredett a foglalás. Nem azért mert hosszan kellett intézkedni, mire rendben lett minden. Nem azért, mert 4 ágyas szobát akartak velünk fizettetni 2 helyett. De az, hogy az Erdei Hostelben lakva vagy autód van, vagy esélyed nincs semmire, az kicsit túlzás. Térerő a hostelben és környékén semmi, mobilnet pláne nem - bár láthatólag van tábor wifi, annak kódja titkos -, a portásnál VOLT-busz karszalag nincs, de ha lenne akkor is kérdéses, megér-e napi 1.990 forintot fejenként a transzfer busz, ha a taxi 2.500 a fesztiválig, vagy vissza. Négy fő esetén egyértelműen a taxi lenne a választás, de odahívni azt gyakorlatilag lehetetlen. Az, hogy a fürdőszobában wc-papír sem volt, már csak a cseresznye volt a habon.
De térjünk vissza a fesztiválra. Ákos profi koncertet nyomott, fellépésének én csak annyiban örültem, hogy míg a tömeg a nagyszínpad előtt táncikált, addig megint élhető volt a fesztivál többi része.
Hagyomány okán belenéztünk Nagy Feró műsorába is, és szomorúan állapítottuk meg, hogy a mulatóst zabálja a nép. A teltházhoz ez kell, meg Ákos.
Ennyi nyafogás után felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi volt jó ebben a péntekben? Hihetetlen, de erre is van válasz, mert volt jó, mégpedig a nagyszínpadon túl lévő kis francia kajálda. A báránykolbászt nem mertem kipróbálni - vannak dolgok, amikkel jobb, ha óvatos az ember -, de náluk megettem életem első fesztivál giroszát, fűszeres marhahússal, friss zöldségekkel és mértékkel kért csípős szósszal. Finom volt, szokatlanul finom, de egy dolgot nem árt tudni: az ő csípősük tényleg csíp, nem kicsit. Aki kényes rá az jobb, ha semennyit nem kér a kajájára, vagy ha kockáztat, akkor nyugodtan kérjen mellé báránykolbászt is.
